Mint az előző bejegyzésben írtuk, két kérdést szoktunk rendszeresen megkapni: hogy miért a „viszlát, kétharmad” jelszóval népszerűsítjük a taktikai szavazás gondolatát, illetve hogy honnan tudják majd a választók, kik lesznek az esélyes jelöltek az egyéni választókerületekben, akikre a javaslatunk szerint érdemes (át)szavazniuk 2018-ban. Az első kérdésre már válaszoltunk, a másodikra pedig múlt szombat óta látszólag könnyű választ adni: majd a Közös Ország Mozgalom (KOM) megméreti. De sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet, sőt csak bonyolultabb lett azzal a javaslattal, amit Gulyás Mártonék vezettek elő a 106 körzetre kiterjedő nagy közvélemény-kutatással kapcsolatban. Most ugyanis erről kell beszélnünk, és rögtön előrebocsátjuk: rossz híreink lesznek.
A közvéleménykutatás költséges dolog, így sokak számára a legnagyobb problémának a bemondott kétszázmillió tűnik. Az összeg azért ilyen magas, mert a KOM három közvélemény-kutató céggel méretné meg külön-külön a 106 választókerületben a jelöltek népszerűségét, nyilván az objektivitás jegyében. Mérni a pártok népszerűségét jóval egyszerűbb, hiszen egyszer kell reprezentatív mintán elvégezni az egész országra nézve, míg a 106 körzetben 106 – vagyis ebben az esetben háromszor 106 – mérést kell lebonyolítani, szintén reprezentatív mintán. Ez valóban minden idők legnagyobb hazai közösségi adománygyűjtése lenne politikai célra, és kérdés, hogy megvalósulhat-e. De ne ebből induljunk ki, hanem tegyük fel, hogy összejött a szükséges 212 millió (106-szor kétmillió) forint. Mi lehet innentől a probléma, ha összeadták a pénzt a változást akaró választók?
Előrebocsátjuk, hogy egyeztetést kezdeményeztünk Gulyás Mártonékkal a kérdésről, ezért nem lenne elegáns túlzottan előreszaladni. Így csak nagy vonalakban jelezzük, miért is tűnik már első pillantásra problematikusnak az általuk vázolt út. A problémák két nagy csoportra oszthatók: módszertani és politikai jellegűekre. Az első csak szőrszálhasogatásnak tűnik, ezért inkább úgy érdemes feltenni a kérdést: biztos, hogy így hasznosul legjobban ez a hatalmas összeg? A második esetben pedig az a kérdés, hogy pontosan mi következne a mérés eredményéből.
1. Jól hasznosul-e az összeg?
Tegyük fel, hogy van kétszázmillió forintunk. Biztos, hogy érdemes ezt közvélemény-kutatásba fektetni? Gondoljunk csak bele, mennyi hirdetés, rendezvény, akció valósulhatna meg egy ilyen hatalmas összegből. Ezt csak akkor érdemes kutatásra fordítani, ha az biztos eredményt hoz, és ha a cél nem érhető el másként. Látszólag ez a járható út: ha biztos adatokat akarunk, megyünk, és reprezentatív mintán leméretjük. Ha 106 helyről akarunk adatokat, akkor 106 helyre megyünk. Bizonyára ebből a megoldóképletből indultak ki Gulyás Mártonék, nem pedig a körzetek egyedi jellegzetességeiből, amelyek megadják, hol érdemes egyáltalán mérni.
Vannak körzetek, amiket egyszerűen nem érdemes megmérni, mert enélkül is nyilvánvaló, ki lesz ott a legesélyesebb ellenzéki jelölt. (Én például a saját választókerületemben nagy valószínűséggel ingyen is meg tudnám mondani, mert pont egy olyan körzetben lakom.) Ez látszólag jó hír, mert akkor annál kevesebb helyen kell méretni: ahol szoros verseny van a jelöltek között. Ennek az eldöntésére viszont nem alkalmas egy mérés, még akkor sem, ha három cég készíti el ugyanabban az időpontban. Egy mérés ugyanis általában nem mérés, és szoros verseny esetén csak a tendencia lenne döntő, amit több egymás utáni méréssel ismerhetnénk meg a kampány során.
Gulyás Mártonék módszerével tehát a következő történne: egyrészt biztos adatokat kapnánk olyan körzetekről, ahol enélkül is viszonylag biztos tudásunk lehet az esélyes jelöltekről. Másrészt bizonytalan adatokat kapnánk azokról a körzetekről, ahol jó lenne biztos tudással rendelkeznünk, mert szoros a verseny a jelöltek között. Voltaképpen tehát egy rossz módszertani megközelítés (intuíció?) miatt a nagy nehezen összeszedett gigászi összeg teljesen feleslegesen lenne elköltve, miközben például ennek a tizedéből is hatékonyan lehetne mozgósítani az egyre passzívabb választókat.
2. Mi következne a mérés eredményéből?
Tegyük félre egy pillanatra – még ha nem is könnyű – a fenti aggályokat, és induljunk ki abból, hogy a három cég elvégezte a háromszor 106 mérést, ráadásul sikerült összefésülniük az eltérő módszertan alapján nyert adatokat (ez sem csekély probléma, de ebbe itt most nem menjünk bele). Így van 106 hol biztos, hol inkább bizonytalan nevünk. Mit tenne ennek a jelöltlistának a birtokában a KOM? A szombati rendezvényükön elmondottak alapján visszalépésre szólítanák fel a többi jelöltet, hogy csak a legesélyesebb induljon el a választáson. Ez nagyon szép, de mégis mit mondanának erre a pártok? Valószínűleg elkezdenék vitatni a mérési eredményeket, amivel nemcsak a közvélemény-kutató szakmának tennének be, de magának a választásnak is, mert az egész egy nagy legitimitás-vitába torkollna, a Fidesz legnagyobb örömére.
Ez az esélyes gyakorlati forgatókönyv, de felmerülnek komoly elvi kérdések is. Mégis milyen jogon mondja azt egy mozgalom egy közvélemény-kutatásra hivatkozva – amely ráadásul, mint láttuk, módszertanilag is aggályos lehet –, hogy egyes pártok jelöltjei ne induljanak a választáson? Ki ad erre felhatalmazást, és mi kényszerítené erre a pártokat? Ez a demokráciának egy nagyon sajátos és nehezen védhető felfogása: valójában a demokratikus politikai verseny meghekkelése, csak más eszközökkel, mint azt jelenleg a Fidesz teszi. Vagy ha nem az, mégis milyen elvi alapon nem az?
Itt mutatkozik meg az alapvető különbség az általunk javasolt felfogás, valamint a KOM által képviselt – vagy inkább bedobott – megközelítés között. Mi azt mondjuk, hogy versenyezzenek a pártok jelöltjei, a választókat pedig arra buzdítjuk, hogy ha a Fidesz hatalmának korlátozásában érdekeltek, akkor pártlistán szavazzanak elvi alapon, egyéniben viszont szavazzanak taktikai alapon, méghozzá a helyben legesélyesebb ellenzéki jelöltre. Gulyás Mártonék viszont azt képviselik, hogy legyen egy szervezet (jelesül ők), amelyik egy közvélemény-kutatás alapján megmondja, egyáltalán ki az az ellenzéki jelölt, aki elindulhat a 2018-as választáson. Számunkra ez egyáltalán nem tűnik se demokratikus, se bármiféle elvi alapon védhető álláspontnak.
3. Mi a teendő?
Szerintünk a KOM kezdeményezése mind módszertani, mind politikai szempontból nagyon gyenge lábakon áll. Ez különösen abból a szempontból aggasztó, hogy soha nem látott mennyiségű civil forrást kívánnak elkölteni rá, amely forrást értelemszerűen más projektektől fogják elvonni, amelyek akár hatékonyabbak is lehetnének. Ezen lehetne változtatni, ha a KOM nyitott lenne a párbeszédre, és hajlandó lenne mind a módszertani, mind a politikai alapállását újragondolni. Ez nem tűnik elképzelhetetlennek, hiszen épp most gondolták újra a politikai alapállásukat: eddig illegitimnek tekintették a választási rendszert, szombat óta viszont azok belül keresik a cselekvés útját, bár a jelek szerint sajnos nem a legjobb és legvégiggondoltabb irányban.
Ami a módszertani alapállást illeti, azon pedig úgy lehet legkönnyebben változtatni, ha beszélnek olyanokkal, akik értenek ehhez a kérdéshez. Itt nem arra utalok, hogy az általuk felkért kutatóintézetek ne értenének. De ha az ember azzal a kérdéssel kopogtat be egy céghez, hogy az csinál-e neki 106 reprezentatív kutatást, akkor a cég megfelelő díjazás esetén erre igent fog mondani, nem pedig azt, hogy nem ezt kellene csinálni. Eleve nem árt tudni, jó kérdéssel kopogtatunk-e, ebben pedig a szakmai képviselőivel folytatott aktív párbeszéd tud segíteni. Mi ilyen beszélgetéseket folytattunk az elmúlt hetekben, amiről Gulyás Márton is tudott. Tehát elég lett volna akár minket megkérdeznie, hogy érdemes-e ilyen bejelentést tenni. Meghívást ugyan kaptunk a rendezvényre, de a véleményünkre előzetesen senki sem volt kíváncsi. Ami önmagában nem baj, a gond inkább az, hogy senki máséra sem, aki nálunk sokkal jobban ért ehhez a kérdéshez.
Mindezt meg lehetett volna spórolni némi párbeszéddel, amit a KOM szívesen tűz a zászlajára, de valójában nem – vagy csak egy igen sajátos pozícióból – gyakorol. Sebaj, sohasem túl késő elkezdeni, és mi nyitottak vagyunk rá. Addig is viszont, amíg várakozunk, visszük tovább a magunk irányvonalát: a taktikai szavazás népszerűsítését. Ami egyértelműen belefér a demokratikus politikai kultúrába, és meggyőződésünk szerint ez lesz a kulcskérdése a 2018-as választásnak.
Jó reggelt, Közös Ország! Viszlát, kétharmad!
Update: több visszajelzést kaptunk, hogy a KOM is a taktikai szavazás elősegítését várja a tervezett közvélemény-kutatástól, vagyis a politikai probléma jóval kisebb, mint a bejelentés alapján látszott. A sajtó viszont továbbra is egyfajta "előválasztásként" kezeli a javaslatot, amelynek célja, hogy csak az esélyes jelöltek induljanak el (lásd például itt), ezért ezt érdemes volna mielőbb tisztázni.
(Fotó: Index - színpadi gesztus?)
Ha szívesen segítenéd a munkánkat, itt olvashatsz bővebben arról, hogyan tudod ezt megtenni. A Facebook-oldalunkat pedig itt tudod követni.