Nincs unalmasabb és kiszámíthatóbb műfaj a nemzeti konzultációnál. Pont ilyen unalmasak és kiszámíthatók a Fidesz velencei frakcióüléséről érkező hírek is, amelyek szerint a kormány nemzeti konzultációt kezdeményez az úgynevezett Soros-tervről. Azt természetesen mindenki tudja, miről szól egy ilyen „konzultáció”: a közvélemény befolyásolásáról, a kormánypárti szavazók harckészültségben tartásáról, a választási mozgósításhoz szükséges címlisták frissítéséről. Valamint arról, hogy ha éppen úgy diktálja kedve, a kormány mégiscsak megindokolja valamivel, miért is fog az adófizetők pénzéből kampányolni a következő pár hónapban (nem mindig diktálja úgy: az előző, „Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!” szlogennel futó plakátkampányhoz még csak nemzeti konzultáció se kellett). Csupán az a különös, hogy ha mindenki tudja, miről szól ez a műfaj, miért kezeljük mégis úgy, mintha érdemes lenne az egész magyar nyilvánosság figyelmére.

Hogy az elkövetkező hetekben mi várható, azt különösebb jóstehetség nélkül is előre meg lehet mondani. A kormánypárti lapok újból nekirugaszkodnak, hogy felgöngyölítsék Soros György viselt dolgait, és leleplezzék, hogyan próbál migránsországot csinálni Magyarországból a brüsszeli bürokratákkal karöltve. Az ellenzéki fórumok emlékeztetnek a Fidesz alapítóinak Soros Györgyhöz fűződő kapcsolatára, és tényfeltáró cikksorozatokat közölnek arról, melyik kormányközeli médiacég nyerte eddig a legtöbbet a nemzeti konzultációkon. A „biztonságpolitikai szakértők” világvégével riogatnak, a komolyan vehető szakemberek a migráció nemzetközi trendjeit és az európai unió döntéshozatali mechanizmusait elemzik. Az országot ellepik a kék plakátok; ellenzéki aktivisták megrongálják a kék plakátokat; a kétfarkú kutyapárt gyűjtést kezdeményez a saját plakátkampányára; kormánypárti aktivisták megrongálják a kétfarkú kutyapárt plakátjait. Egy egész ország szórakoztatja magát ezzel, míg egy szép napon Orbán Viktor a parlamentben napirend előtt be nem jelenti, hogy még soha ennyien nem vettek részt a nemzeti konzultáción, még soha ennyien nem mondtak nemet a Soros-tervre, és hogy a Fidesznek nagyarányú győzelmet kell aratnia a következő választáson, mert különben vége mindennek, amit az elmúlt hét évben felépítettünk (a kerítésnek is). 

Mindeközben nem esik szó az egészségügy katasztrofális helyzetéről, a közoktatás problémáinak félrekezeléséről, a felsőoktatás versenyképtelenségének konzerválásáról, a kialakult torz gazdasági szerkezetről (alacsony bérekkel idecsábított multik kontra magasabb bérekért az országot elhagyó tömegek), a kis- és középvállalkozói rétegek magára hagyásáról, a gazdasági felzárkóztatásra szánt uniós források abszurd felhasználásáról, és még sorolhatnánk napestig. A létező problémák helyett mindannyian egy nemlétező problémáról fogunk vitatkozni, kormányzati kezdeményezésre ugyan, de az ellenzék buzgó asszisztálása mellett. Akit pedig eddig is taszított a politika, azt végképp sikerül meggyőzni arról, hogy ennek semmi értelme, és jobb kiiratkozni ebből az egészből.

Az eddigi konzultációkat és kékplakát-hullámokat elnézve úgy tűnik, mintha nem lehetne kilépni ebből az ördögi körből. Pedig ki lehet. Mindössze annyi figyelmet kell fordítani a Soros-tervről szóló nemzeti konzultációra, amennyit az érdemel: semennyit. Annak elismerése mellett, hogy az Európába irányuló migráció komoly gazdasági, kulturális és biztonságpolitikai kihívást jelent, nem érdemes hagyni, hogy az ebből kifejlesztett hazai politikai termék, a „Brüsszellel”, Sorossal és egyéb szélmalmokkal küzdő fideszes kommunikáció minden létező felületet eluraljon. Egyszerűen el kell engedni az egészet, Soros-tervestül, konzultációstul, mindenestül. Nem kell lecsapni minden magas labdát, ráugrani minden gumicsontra, beszámolni a kampány minden apró mozzanatáról, festékszórót rántani minden plakát előtt. Ezúton üzenjük a kormánynak és az ellenzéknek is: több tiszteletet a magyaroknak! Összeesküvés-elméletekből kölcsönvett lózungok helyett foglalkozzunk végre a bennünket valóban érintő, húsba vágó problémákkal.

Ha az ellenzéki véleményformálók (pártok, politikusok, sajtótermékek, aktivisták) ezt nem értik meg, és – hogy klasszikusokat idézzünk – megint a kormányzati kampányguruk kottájából játszanak, akkor a Fidesz kétharmaddal nyeri a következő választást. Kérdés, hogy jó ötlet-e ekkora felhatalmazást adni egy olyan pártnak, amely annyira ostobának nézi a magyar embereket, hogy a jelek szerint tényleg a Soros-tervről indít nemzeti konzultációt.

Jó reggelt, Magyarország! Viszlát, kétharmad!

(Fotó: Index - új cirkuszt építünk)