A Fidesznek kétharmada lesz 2018-ban, ha nem egyenesen négyötöde. Az ellenzéknek kétharmadot kell szereznie 2018-ban, majd új törvények alapján új választást tartania. A Fidesznek nem is kell a kétharmad, mert már minden törvényt meghoztak, ami nekik fontos. Talán jobb is, ha a Fidesznek kétharmada lesz, mert az ellenzék reménytelen, itt az ideje a tisztítótűznek. Ha az ellenzék nem fog össze, káosz lesz. Ha az ellenzék összefog és nyer, káosz lesz. Számos ilyen és ehhez hasonló állítást hallani manapság a legkülönbözőbb megszólalóktól (vagy időnként ugyanazoktól, akiket szemmel láthatóan nem zavar a köztük feszülő ellentmondás). Az év végéhez közeledve érdemes rendet vágni ezek között, és végiggondolni, mégis mi várhat ránk 2018-ban.

Az alábbiakban négy forgatókönyvet veszünk szemügyre. Rögtön hozzátesszük azonban, hogy ezek nem önmagukban lesznek érdekesek számunkra, hanem elsősorban a Viszlát Kétharmad Mozgalom által javasolt megoldás szempontjából. Szeptember vége, október eleje óta következetesen azt képviseljük, hogy a legrosszabb forgatókönyvből, az újabb fideszes kétharmadból kell kiindulni, illetve abból, mit tehetünk ez ellen a gyakorlatban. Mi a taktikai szavazást javasoljuk: annak belátását, hogy az országgyűlési választáson két szavaztunk van, és ezek közül az egyiket érdemes taktikai belátások alapján felhasználni. A listás szavazatunkat adjuk a számunkra legszimpatikusabb pártra, az egyéni szavazatunkat viszont adjuk arra a helyi jelöltre, akinek legnagyobb esélye van megverni a Fidesz jelöltjét, és így elhódítani az adott választókerületet. Ezzel érdemben tehetünk az újabb kétharmad megakadályozásáért, sőt ha a Fidesz túl sok egyéni mandátumot veszít, akár az is előfordulhat, hogy 50 százalék alá szorul, és képtelen lesz egyedül kormányt alakítani.

Abból indulunk ki, hogy a jelenlegi erőviszonyok mellett ebben a választási rendszerben egyik párt vagy pártszövetség sem lesz képes „klasszikus” módon megverni a Fideszt. Nézzük hát az ennek híján elképzelhető négy forgatókönyvet, csökkenő valószínűségi sorrendben!

1. Kétharmaddal nyer a Fidesz

Vannak, akik azt mondják, mindegy, mennyivel nyer a Fidesz, kétharmaddal vagy akár csak egyetlen mandátummal. Hiszen a számukra legfontosabb kétharmados törvényeket már meghozták, vagy ha nem, akkor is látjuk, hogy jóformán bármit megtehetnek. Nem kellett kétharmad a Soros-kampányhoz, nem kellett a Jobbik ÁSZ-büntetéséhez, de még a bírói kar épp most zajló lecserélésének is enélkül látott neki a Fidesz. Amit nem tudnak kétharmados törvényekben megoldani, azt megoldják másként, feles törvényekbe csomagolva: ahogy a földprivatizációhoz sem kellett alaptörvény-módosítás, úgy a plakáttörvény is hiába bukott el kétharmados jogszabályként, nem sokkal később egyszerű többséget igénylő törvénymódosítással vitték át nagyjából ugyanazt a parlamenten.

Ebben a gondolatmenetben sok igazság van, de rejlik benne egy jó adag naivitás is. Bár a Fidesz ma is minden eszközt megragad saját hatalmának bebetonozása érdekében, ha ismét kétharmadot szerez, akkor tényleg minden eszköze meglesz hozzá. És az a párt, amelyik állami szervek felhasználásával igyekszik torzítani a politikai versenyt – ahogy azt a Jobbik kontra ÁSZ ügyben láthattuk –, egész biztosan nem lesz szívbajos, ha ezt újra alkotmányos szinten művelheti. Orbán Viktor 2015-ben elveszítette ugyan a kétharmadot, de ha visszaszerzi, még egyszer nem fog hibázni. Hogy mi lesz az irány, azt nem tudjuk – talán a miniszterelnök által állítólag preferált félelnöki rendszer, talán valami más –,  de az egészen biztos, hogy a kétharmados Fidesz mindig képes meglepetést szerezni, még saját korábbi híveinek is. Ezért az újabb kétharmad megakadályozása nem puszta pótcselekvés, hanem a legégetőbb feladat minden nem kormánypárti szavazó számára.

2. Egyszerű többséggel nyer a Fidesz

Nem biztos, hogy ez az opció elméletileg kevésbé valószínű a kétharmadnál, az viszont biztos, hogy ma már ezért is alaposan meg kell dolgozni. De vajon érdemes-e ezért dolgozni? A válasz egyértelműen igen, ha megfelelő perspektívából nézzük. 2014–2015 fordulóján kiderült, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének építménye meglepően instabil, pontosabban azzá tud válni bizonyos körülmények között. Orbán Viktornak azért van szüksége kétharmadra, és azért tesz meg érte bármit – minden korábban elképzelhetőnél többet –, hogy végleg stabilizálhassa a rendszerét. Ha a Fidesz 2018-ban nem szerez kétharmadot, akkor megmarad az esély arra, hogy belátható időn belül vége legyen a NER-nek (bármennyire sovány vigasznak hangzik is ez két fideszes ciklus után, a harmadikra készülve). Ráadásul ha a Fidesz csak szűk, néhány fős többséggel lenne képes kormányt alakítani, az új folyamatokat indíthatna el a monolitikussá vált magyar politikában.

Ehhez persze szükség lenne ütőképes ellenzékre is. A bevezetőben említettük az időnként felbukkanó tisztítótűz-elméletet, amely szerint az ellenzéknek most egy nagy pofon kell, mert egyszerű többség esetén ugyanott folytatnák a töketlenkedést, ahol abbahagyták. Nos, az a rossz hírünk, hogy az újabb kétharmad nem pofon lenne, hanem teljes kiütés. Alkotmányozó többséggel a Fidesz valószínűleg befejezné a nem kormánypárti média felszámolását, és az újratöltött NER-ben tényleg csak őfelsége ellenzékének maradna hely. Egyszerű többség mellett viszont még volna esély arra, hogy az ellenzéki térfélen elindult folyamatok kiforrják magukat, az alkalmatlanok végre kidőljenek a sorból, a most lábra kapott pártellenes érzelmek pedig megtalálják a maguk útját a politikába. Ha nincs kétharmad, akkor marad tere az észszerű ellenzéki építkezésnek – s még ha ez a kijelentés talán vitatható is, az egészen biztos, hogy kétharmad mellett vége az ellenzéki építkezésnek.

3. A Fidesz nyer, de nem szerez többséget

Ha a Fidesz túl sok egyéni körzetet veszít, előfordulhat, hogy listán az első lesz ugyan, mégsem lesz képes önállóan kormányt alakítani. Valószínűleg ez a legtöbb, ami a jelenlegi helyzetből az ellenzék számára kihozható. Arról viszont megoszlanak a vélemények, hogy a „49 százalékos Fidesz” szcenárió valóban jó lenne-e az országnak és az ellenzéknek. Vannak, még az ellenzéki oldalon is, akik attól tartanak, hogy ez csak káoszhoz vezetne, az ország kormányozhatatlanná válásához. Mások szerint a Fidesznek ebben a helyzetben elég lenne megvennie egy-két képviselőt, vagy találnia egy olyan pártot, amellyel koalícióra léphet, és máris minden menne tovább a régiben.

Az első felvetésre azt mondhatjuk, hogy Magyarországon még sohasem állt elő olyan helyzet, hogy ne lehetett volna stabil kormánytöbbséget alakítani. Ellenben igen jól ismerjük már azt a felállást, amelyben igen stabil kormányok igen rosszul kormányoznak. Valóban nehéz megmondani, pontosan mi történne, ha a Fidesz elveszítené a többségét, de legalább történne valami. Egyrészt vége lenne a legyőzhetetlen Fidesz mítoszának, ami a politikai kultúra egészének jót tenne. Másrészt a parlamenti pártok kompromisszumokra kényszerülnének, ami kifejezetten fontos fejlemény lenne az erőpolitika kizárólagosságának évei után. Összességében tehát új fejezet kezdődne a magyar politikában, ami biztatóbban hangzik, mint a korábbi fejezetek automatikus újrajátszása.

Ami a másik felvetést illeti: megvásárolható képviselők mindig akadnak, de egy ilyen megoldás igen kockázatos lenne a Fidesznek, mert újabb instabil szakaszba vezérelné a NER-t. Formális koalíciókötés esetén pedig – bármely ellenzéki párttal – nagyon nehéz elképzelni, hogy újra Orbán Viktornak hívnák az ország miniszterelnökét. Ami önmagában még nem vezetne a mára kialakult hatalmi struktúrák lebontásához, de mindenképpen fontos lépést jelentene ebbe az irányba.

4. Kétharmaddal nyer az ellenzék

Ez valójában nem reális opció. Azért vesszük fel mégis a listára, mert egyre többen vannak, akik nem hisznek az ellenzéki pártok győzelmében, ezért egy olyan modellt szorgalmaznak, amely felváltaná a pártalapú ellenzékiséget. Ez a javaslat annyiban rokon a taktikai szavazás alapgondolatával, hogy az egyéni választókerületekre összpontosít. Amennyiben itt nem a pártok versengő jelöltjei indulnának – szól a javaslat –, hanem egy teljes ellenzéki összefogás jelöltjei, vagy még inkább olyan civil jelöltek, akiknek a javára a pártok visszalépnek, akkor akár kétharmaddal is nyerhetne az ellenzék. Az ellenzéki kétharmad azért fontos ebben a modellben, mert ez a „civil koalíció” nem azért nyerne, hogy kormányozzon. Hanem azért, hogy módosítsa az ellenzéket gúzsba kötő kétharmados törvényeket, különösen a választási törvényt. Ennek nyomán új választást lehetne kiírni, és akkor már minden párt fair versenyben mérethetné meg magát.

Ezzel az elképzeléssel két probléma van. Az egyik, hogy minden valószínűség szerint kivitelezhetetlen. Aki abban hisz, hogy a pártok önként és dalolva lemondanak a saját érdekeikről 106 civil jelölt javára, az ennyi erővel abban is hihetne, hogy a Fidesz önként és dalolva lebontja a NER-t. De itt nem csak arról van szó, hogy a pártok végtelenül önzőek volnának. Ezt a nagylelkű lemondást megnehezíti egy másik probléma is: mi történik, ha nem szerez kétharmadot a civil koalíció? Akkor egyszerű többség esetén pont az a káosz állna elő, amitől annyian tartanak, a Fidesz többsége esetén pedig igencsak különös ellenzék ülne a parlament soraiban. Bár az ellenzéki pártok elsődleges célja jobb esetben az, hogy egyszer kormányra kerüljenek, az is érthető, ha ellenzéki pártként is szeretnének ott lenni az országgyűlésben. Hiszen akkor van lehetőség a második pontban emlegetett ellenzéki építkezésre, és ezt érthető módon nem minden párt engedné át civil jelölteknek.

Ettől persze még lehet ellenzéki kétharmadban – vagy akár csak egyszerű ellenzéki győzelemben – reménykedni, de sokkal célszerűbb a fideszes kétharmad veszélyével számolni, és szárazon tartani a puskaport. A magunk részéről tehát azt mondjuk, hogy az első forgatókönyvből kell kiindulni, hogy azt legalább elkerülhessük, és bekövetkezhessen a második vagy jobb esetben a harmadik. Ehhez viszont még rengeteget kell dolgozni, és legfőképp el kell menni szavazni – ha pedig már elmegyünk, szavazzunk okosan és taktikusan.

Jó reggelt, Magyarország! Viszlát, kétharmad!

(Fotó: Index - frászkarika vagy ördögi kör?)

2018-ban új fokozatba kapcsolunk, különösen a Facebookon. Kövess bennünket ott is, és támogasd a munkánkat, hogy minél többekhez eljusson az üzenet!