Az előző bejegyzésben azzal foglalkoztunk, hogyan akadályozható meg 2018-ban a Fidesz újabb kétharmados győzelme. Tudjuk, hogy egy poszt nem csinál nyarat, és az általunk vázolt megoldással kapcsolatban számos kérdés felmerülhet, amelyek egy részét meg is kaptuk a kommentekben, illetve a Facebookon. Egy rövid összefoglalót követően ezekre a kérdésekre és észrevételekre igyekszünk most válaszolni, a teljesség igénye nélkül, a jobb megértés érdekében.

0. Mi ez az egész? Összefoglalnátok egy percben?

A Viszlát, kétharmad! alulról építkező kezdeményezés, amely nem konkrét pártot vagy pártokat támogat, hanem észszerű szavazási stratégiát kínál a nem kormánypárti választóknak. A jelenlegi választási rendszerben a Fidesz azért győzhet könnyedén és szerezhet akár kétharmados többséget 2018-ban, mert az ellenzéki oldal megosztott. Ez leginkább az egyéni választókerületekben jelent problémát, ahol az ellenzéki szavazatok több jelölt között fognak megoszlani, és 2014-hez hasonlóan a körzetek többségét a Fidesz fogja elvinni. Ezért tudott a Fidesz az előző választáson kétharmadot szerezni, és ezért van most komoly esély újabb kétharmadra.

Ellenzéki összefogás híján ezt a választók összefogása tudja megakadályozni: ha megfontoltan és taktikusan szavazunk az egyéniben induló jelöltekre. Az országos listán (pártlistán) mindenki bátran szavazhat elvi alapon arra a pártra, amelyet a parlamentben vagy kormányon szeretne látni, még ha az utóbbira esetleg nincs is reális esély. A másik szavazatunkra viszont, amit egyéni jelöltekre adunk le, érdemes taktikai szavazatként tekinteni. És ha nem szeretnénk újabb kétharmadot, a leginkább célravezető taktika az, ha pártszimpátiánktól függetlenül egyéniben a legerősebb, legesélyesebb ellenzéki jelöltre szavazunk. Így már le lehet győzni a Fidesz jelöltjeit, különösen ha abból indulunk ki, hogy 2014-ben az egyéni választókerületek többségében összesítve többen szavaztak az ellenzéki jelöltekre, mint a „nevető harmadikként” befutó kormánypártiakra.

Minél többen és minél több helyen szavazunk így, annál több körzetet lehet elhódítani a Fidesztől, ami annyival kevesebb parlamenti mandátumot jelent számukra. Ezzel megakadályozhatjuk az újabb kétharmadot, és minden további elnyert körzettel tovább korlátozhatjuk a Fidesz hatalmát. Ha viszont esélytelen jelöltekre adjuk a voksunkat, akkor az el fog veszni, és ezzel gyakorlatilag a Fidesz újabb kétharmados győzelmét támogatjuk. Ez áll vagy bukik a szavazatunkon 2018-ban. De mindenkinek javasoljuk, hogy olvassa el azt a bejegyzést, ahol mindezt részletesebben is kifejtettük.

1. Vicceltek? Kormányváltás kell, alább nem adhatjuk!

Rendben, de ki fog itt kormányt váltani? Fél év van hátra a választásig, és az ellenzéki pártok nem állnak túl fényesen. Persze a politika logikájából következően minden párt kormányváltást ígér és saját miniszterelnök-jelöltet állít. Ez valahol érthető is, de ha így megy tovább, még a kétharmadot sem tudják megállítani. S ha erre a pártok nem képesek, nekünk, szavazóknak kell tennünk ellene a magunk eszközeivel. Mi csak annyit mondunk, hogy induljunk ki a legrosszabb forgatókönyvből, ami az újabb fideszes kétharmad. Ha pedig ezt akarjuk megakadályozni, arra van egy hatékony eszköz: a taktikai szavazás. Ez egyébként a kormányváltás igényének sem mond ellent, hiszen egyéni választókerületi győzelmek nélkül senki sem képes kormányt váltani.

2. De én nem akárkire szavaznék, hanem a nekem szimpatikus pártra!

Ezt a pártlistán minden további nélkül megteheted. És persze egyéniben is, ha ők állítják helyben az esélyesebb jelöltet. De ha egyéniben a neked szimpatikus párt esélytelen jelöltjére szavazol, azzal a szavazatod elvész, és akarva-akaratlanul a Fidesz jelöltjének győzelmét támogatod. Lehet, hogy a számodra szimpatikus pártnak is többet segítesz azzal, ha a Fidesz mandátumarányának csökkentéséhez járulsz hozzá, mint ha mindenáron az ő egyéni jelöltjükre szavaznál.

3. Jó, de van olyan párt, amelyikre semmi szín alatt nem szavaznék!

Tegyük fel, hogy a körzetedben ez a párt állítja a legesélyesebb egyéni jelöltet. Itt azt kell mérlegelni, melyik a rosszabb: ennek a pártnak a jelöltjére szavazni, vagy egy másik, esélytelen jelöltre szavazni, és ezzel a Fidesz jelöltjét támogatni? Nem kis dilemma, de éppen az efféle dilemmák következtében áll elő az a helyzet, hogy az ellenzéki választók „szétszavaznak”, s bár összességében több szavazat megy az ellenzéki jelöltekre, mégis a fideszes jelölt lesz a befutó. Biztos, hogy akkor sem szavaznál az adott párt jelöltjére, ha így lehetne megakadályozni a Fidesz kétharmados győzelmét? Ez ugyanis akár néhány szavazaton is múlhat, miközben jelen állás szerint nem valószínű, hogy az általad elutasított ellenzéki pártot a te egyéniben leadott taktikai szavazatod segítené hatalomba.

4. De honnan tudjam, ki a legesélyesebb jelölt a körzetemben?

Ezt értelemszerűen helyben lehet megtudni. Ehhez nyitott szemmel kell járni, részt kell venni a helyi közéletben vagy beszélni olyanokkal, akik részt vesznek benne. Persze minden körzet más és más: van, ahol több esélyes ellenzéki jelölt is indul, és van, ahol egyértelmű, melyik indulónak van reális esélye megszorítani a Fideszt. A lényeg, hogy tájékozódj, méghozzá minél több forrásból! Hozzá kell tennünk, hogy jelen pillanatban hivatalosan még nem lehet tudni, kik lesznek a 2018-as egyéni jelöltek. Amikor viszont a jelöltállítás folyamata lezárul, akkor érdemes nem pártszemüvegen keresztül, hanem ezzel a szemmel nézni az indulókat. Mi pedig a jelöltek névsorának ismeretében még biztosan visszatérünk erre a kérdésre, hiszen nyilvánvalóan ezen áll vagy bukik minden.

5. Sejtem, hogy nálunk ki lesz az erősebb ellenzéki jelölt, és rá biztosan nem tudnék szavazni!

Tiszteletben tartjuk, hogy vannak olyan ellenérzések, amiket semmi sem tud felülírni. De azért itt is érdemes végiggondolni, hogy mi a rosszabb: ha ez a jelölt esetleg bekerül a parlamentbe, vagy ha a Fidesz ismét kétharmadot szerez? Avagy: melyik a kisebbik rossz?

6. Nem túlzás úgy beállítani, mintha ilyen sok múlna egyetlen szavazaton?

Az egyik korábbi bejegyzésben részletesen is foglalkoztunk azzal, miért szerzett kétharmadot a Fidesz az előző választáson. 2014-ben a 106 egyéni választókerületből a kormánypárt 96-ot vitt el, de ezek közül csak húszban nyert 50 százalék fölötti eredménnyel. 76 körzetben tehát lett volna elméleti esély az ellenzéki győzelemre, ezek közül pedig tízben 5 százalékon belüli volt a különbség az első helyezett kormánypárti és a második helyezett ellenzéki jelölt között. Ami mindössze pár száz vagy csak pár tucat szavazatot jelent! Bizonyára most is lesznek olyan választókerületek, ahol kiélezett küzdelem fog zajlani az elsőségért, az új választási rendszerben pedig az egyszerű többség is elég a győzelemhez, vagyis akár plusz egy szavazattal is el lehet vinni egy körzetet. Ebből is látszik, hogy minden szavazat számít, különösen mivel nem láthatjuk előre, hány körzetben kell majd ellenzéki győzelem ahhoz, hogy a Fidesznek ne legyen ismét kétharmada.

7. És ha túl jól működik a stratégia, és a Fidesz az abszolút többségét is elveszíti?

Elméletileg előállhat olyan helyzet, hogy a Fidesz listán első lesz ugyan, ám annyi választókerületet bukik el, hogy nemcsak a kétharmados, de a „sima” (abszolút) többsége sem lesz meg a parlamentben. Van, aki ezt a lehető legjobb eredménynek tartaná, míg mások aggasztónak találják ezt a lehetőséget az ország stabilitása és kormányozhatósága szempontjából. Az ő megnyugtatásukra elmondhatjuk: többször is előfordult már, hogy Magyarországot rosszul kormányozták, de az még sosem fordult elő, hogy ne tudták volna kormányozni. Az pedig általában is igaz, hogy bármi, ami érdemi kompromisszumokra kényszerítheti a Fideszt, csak jót tehet az ország politikai kultúrájának.

8. Mégiscsak furcsa egy kicsit ez a taktikázás. Nem ütőképes ellenzékre lenne inkább szükség?

Valóban arra lenne szükség. Választóként viszont abból tudunk főzni, amink van. Ettől még nem kell szeretni az ellenzéket, még csak az érdekeire sem kell tekintettel lenni (hiszen az ellenzéki pártoknak biztosan nem érdekük, hogy ennyi szó essen az alkalmatlanságukról). Abban, hogy ilyen megoldásokon kell törnünk a fejünket, természetesen nekik is megvan a maguk felelőssége. De megvan a felelőssége a Fidesznek is, amely tudatosan korlátozza az ellenzék mozgásterét, ellenőrzése alá vonja a sajtót és a mi pénzünkből folytat propagandakampányokat a szavazói mozgósításáért. Nem nekünk kell tehát rosszul éreznünk magunkat, amikor efféle taktikázásra kényszerülünk.

9. Jó, értem, de az emberek többsége úgysem fogja megérteni!

Dehogynem. Ez a stratégia spontán módon működött a gyakorlatban a veszprémi és a tapolcai időközi választáson, ahol a nem kormánypárti szavazók egy része átszavazott az általa erősebbnek tartott ellenzéki jelöltre (Veszprémben a baloldal, Tapolcán a Jobbik jelöltjére). S mint tudjuk, ezen ment el 2015-ben a Fidesz akkori kétharmados többsége. Az egyedüli kérdés, hogy működhet-e ez egy országos választáson is, ahol a pártszimpátiák hagyományosan fontosabbak. De ha tudatosítjuk a választókban, hogy mi a tét és mi a teendő, akkor működhet.

10. És mi lesz most, hogy leírtátok a stratégiát? Ezzel vége?

Nem. A java még csak most jön.

Jó reggelt, Magyarország! Viszlát, kétharmad!

(Fotó: Index - Pálffy Ilona, a Nemzeti Választási Iroda elnöke a 2014-es választás egyéni és listás szavazólapjával)

Ha kíváncsi vagy a folytatásra, kövess bennünket a Facebookon is!