Viszlát, kétharmad!

Terméketlen káosz: milyen ellenzék jutott nekünk?

2017. október 03. - Viszlát!

Botka László visszalépésével eluralkodni látszik a káosz a baloldalon. Ez időnként akár termékeny is lehet: a régi struktúrák összeomlását követően újak épülhetnek a helyükbe. A termékeny káosz ideje azonban ezen a térfélen a 2014-es összefogás siralmas szereplése után jött volna el: ekkor kellett volna a baloldali szereplőknek gyökeresen újragondolniuk a stratégiájukat. A baloldal egyre kisebb pártjai viszont ott folytatták, ahol abbahagyták. Hónapok, sőt évek teltek azzal, hogy olyan szervezeti kérdésekről vitatkoztak, amelyek a legelkötelezettebb szavazóikon kívül senkit sem érdekeltek. Rengeteget hallhattunk egy esetleges előválasztásról, hogy aztán ne legyen előválasztás; rengeteget hallhattunk az összefogás szükségességéről, hogy aztán ne legyen összefogás. És Botka visszalépésével gyakorlatilag az egész kezdődhet elölről, mindössze hat hónappal a választás előtt.

Tovább

Nem mindegy, mennyivel nyer a Fidesz?

Nem. Nagyon nem. Ez lenne a rövid válasz, de természetesen nem spórolhatjuk meg, hogy érdemben is foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. Sokakban felmerülhet ugyanis: bár a Fidesznek 2015 februárja óta nincs kétharmada, mégis ugyanazzal a lendülettel robog előre, és gázol át mindenen és mindenkin, aki csak az útjába áll. Sőt, talán még nagyobb sebességgel épül az új elit, még gyorsabban tűnnek el a nem kormánypárti médiafelületek, és még reményvesztettebben ácsorog a pálya szélén, aki azt szeretné, hogy végre behúzzák a féket. Akkor nem mindegy, hogy 2018-ban kétharmaddal győznek, vagy csak a sima többség jön össze nekik? Mégis mi a különbség a kettő között?

Tovább

Arányos, igazságos, esélytelen – avagy mire alapítsunk választási mozgalmat

A „választási mozgalom” kifejezést Gulyás Márton ellenzéki aktivista tette ismertté. Ő volt az, aki még tavasszal, a CEU-tüntetések idején bejelentette, hogy pártok feletti – de egyúttal az ellenzéki pártok összefogását ösztönző – mozgalmat indít a választási rendszer átalakítására. A Közös Ország Mozgalom a hétvégén hozta nyilvánosságra, hogy az általa egy asztalhoz ültetett nyolc párt közös nyilatkozatot fogadott el az arányos és igazságos választási rendszer tervezetéről, amelyet törvényjavaslat formájában fognak az Országgyűlés elé terjeszteni. Az, hogy nyolc pártról beszélünk – amelyek között nincs is ott az egyik legnagyobb ellenzéki formáció, a Jobbik – már eleve jelzi, miért kell újabb Fidesz-kétharmadtól tartanunk. Mindez persze az ellenzéki pártok felelőssége, de sajnos Gulyás Mártonék kezdeményezésével is komoly gondok vannak.

Tovább

Népszavazást mindenáron?

A Fidesz megfúrta az ellenzék újabb népszavazási kezdeményezését – olvashattuk a különböző fórumokon, miután az Országgyűlés kedden egyhangúlag megszavazta a büntető törvénykönyv módosítását. Pedig az ellenzéki pártok akár kisebbfajta győzelemként is ünnepelhették volna, hogy sikerült elérniük a Vágó Gábor által indított kezdeményezés célját: a korrupciós bűncselekmények elévülési idejének tizenkét évre emelését. Persze a döntést követő reakciók jól mutatják, hogy a valódi cél nem a BTK-módosítás volt, hanem a népszavazás kiírásának kikényszerítése. De valóban olyan politikai csodafegyverről van szó, hogy az ellenzéknek érdemes mindent erre a lapra feltennie?

Tovább

Miért kell a Fidesznek a kétharmad?

Egyes kormánypárti politikusok próbálják ugyan palástolni, de többé-kevésbé nyilvánvaló, hogy Orbán Viktor számára mi a 2018-as választás valódi tétje. Legutóbbi kortesbeszédeinek egyikében a miniszterelnök napnál is világosabban a hallgatóság tudtára adta: „Csak a következő választásig kell kitartani, és minden korábbinál nagyobb felhatalmazást kell adni azoknak, akik az országot meg akarják védeni.” A félreértések elkerülése végett az utóbbi valószínűleg a Fideszt jelenti, a minden korábbinál nagyobb felhatalmazás pedig az újabb kétharmadot. Méghozzá a 2014-ben megszerzett egy-két mandátumosnál jóval kényelmesebb alkotmányozó többséget, amit nem lehet csak úgy menet közben, holmi időközi választásokon elveszíteni.

Tovább

Poros terv: több tiszteletet a magyaroknak!

Nincs unalmasabb és kiszámíthatóbb műfaj a nemzeti konzultációnál. Pont ilyen unalmasak és kiszámíthatók a Fidesz velencei frakcióüléséről érkező hírek is, amelyek szerint a kormány nemzeti konzultációt kezdeményez az úgynevezett Soros-tervről. Azt természetesen mindenki tudja, miről szól egy ilyen „konzultáció”: a közvélemény befolyásolásáról, a kormánypárti szavazók harckészültségben tartásáról, a választási mozgósításhoz szükséges címlisták frissítéséről. Valamint arról, hogy ha éppen úgy diktálja kedve, a kormány mégiscsak megindokolja valamivel, miért is fog az adófizetők pénzéből kampányolni a következő pár hónapban (nem mindig diktálja úgy: az előző, „Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!” szlogennel futó plakátkampányhoz még csak nemzeti konzultáció se kellett). Csupán az a különös, hogy ha mindenki tudja, miről szól ez a műfaj, miért kezeljük mégis úgy, mintha érdemes lenne az egész magyar nyilvánosság figyelmére.

Tovább

Forró ősz, hideg fej

Az igazi csata csak most kezdődik – hangoztatta mindenki a kormányoldalon a külügyminisztertől a Fidelitas militáns Facebook-posztjáig a kvótaperben született európai bírósági ítélet után. Ahogy a kormánypropaganda legtöbb eleméről, úgy erről is elmondható, hogy van ugyan benne némi igazság, csak nem úgy és nem arra igaz, amiről elvileg szól. Hiszen pár nappal később Orbán Viktor a Kossuth Rádióban már óvatosabban fogalmazott, amikor arról beszélt: tudomásul kell vennünk az ítéletet, és együtt kell élnünk vele. A „Brüsszellel” való konfrontáció tehát továbbra is csak a szavak szintjén jelenik majd meg, szigorúan belföldi használatra. A szlogen ennek ellenére érvényben marad: az igazi csata valóban most kezdődik, csakhogy elsősorban azok ellen, akik a Fidesz hatalomban maradását és újabb kétharmados győzelmét veszélyeztetik.

Tovább

Botka-kormány, Vona-kormány

Ízlelgessük egy kicsit. El tudjuk képzelni? Mégis mennyire szeretnénk? A mai magyar politika egyik meghatározó érzelmi vonatkozása, hogy akiknek elegük van az Orbán-kormányból, egyáltalán nem biztos, hogy Botka-, illetve Vona-kormányt akarnak helyette. Egyfelől aki Botkát szeretne, az nem szeretne Vonát, és fordítva. Másfelől akik Szél-, Karácsony-, esetleg Fekete-Győr-kormányt látnának szívesen (még ha tudják is, hogy ennek egyelőre semmi esélye), azoknak egy része nem akar se Botkát, se Vonát. Aminek egyenes következménye, hogy a vezetéknevek kavalkádjából Orbáné kerül ki győztesen, s marad újabb négy évre az általa vezetett kormány.

Tovább

Miért lehet kétharmada a Fidesznek?

Ahhoz, hogy belássuk, a 2018-as választás valódi tétje az, hogy lesz-e megint alkotmányozó többsége a Fidesznek, érdemes végiggondolni, miért van jelentős esély az újabb kétharmadra. Ehhez nem árt visszatekinteni az előző két országgyűlési választásra, amelyeken a jelenlegi kormánypártnak sikerült az a mutatvány, ami korábban az ereje teljében lévő MSZP-nek sem jött össze önállóan. (1994-ben a szocialisták csak az SZDSZ-szel koalícióra lépve érték el a kétharmadot, ezért – a sors fintora folytán – nem tudtak úgy élni és visszaélni vele, mint a most kormányzó „koalíció”.)

Tovább

A 2018-as választás valódi tétje

Vajon mi a rohamosan közeledő jövő évi választás valódi tétje? A Kelet és Nyugat, Oroszország és Európa közti döntés, ahogy azt a baloldali ellenzék igyekszik beállítani? Az, hogy végre átlépünk-e a 20. századból a 21.-be, ahogy azt újabban a Jobbik hangoztatja? Vagy az, hogy helyén marad-e az illegális bevándorlókat távol tartó (és ezáltal Magyarország, mi több, egész Európa jövőjét őrző) határkerítés, mint azt legutóbb a miniszterelnök hívei körében elővezette?

Tovább
süti beállítások módosítása