Előválasztás, összefogás, taktikai szavazás

2017. november 30. - Viszlát!

Előző bejegyzésünket követően egyeztetéseket kezdtünk a Közös Ország Mozgalommal (KOM), és kiderült, hogy az álláspontjaink közti különbség elsősorban retorikai természetű. Ez nem csekély különbség, hiszen a politikában a retorikának meghatározó szerepe van, de a különbségek ebben az esetben eltörpülnek amellett, hogy a cél közös: annak elősegítése, hogy a választók tudatosan és jól informáltan hozhassanak döntést 2018-ban. Tegnapi közös sajtótájékoztatónkon szó esett arról, hol vannak kapcsolódási pontok a két szervezet tevékenysége között (a teljes felvétel megtekinthető itt). De szó esett arról is, hogy nem baj, ha mindenki a maga módján beszél a közös célról, mert ahogy ma nem létezik „az ellenzék”, úgy nem létezik „az ellenzéki választó” sem. Ehelyett különböző beállítottságú ellenzéki – illetve nem kormánypárti – választók vannak, akiket különböző hangon, más-más hívószavakkal lehet eredményesen megszólítani.

Tovább

106 jelölt, 200 millió forint

Mint az előző bejegyzésben írtuk, két kérdést szoktunk rendszeresen megkapni: hogy miért a „viszlát, kétharmad” jelszóval népszerűsítjük a taktikai szavazás gondolatát, illetve hogy honnan tudják majd a választók, kik lesznek az esélyes jelöltek az egyéni választókerületekben, akikre a javaslatunk szerint érdemes (át)szavazniuk 2018-ban. Az első kérdésre már válaszoltunk, a másodikra pedig múlt szombat óta látszólag könnyű választ adni: majd a Közös Ország Mozgalom (KOM) megméreti. De sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet, sőt csak bonyolultabb lett azzal a javaslattal, amit Gulyás Mártonék vezettek elő a 106 körzetre kiterjedő nagy közvélemény-kutatással kapcsolatban. Most ugyanis erről kell beszélnünk, és rögtön előrebocsátjuk: rossz híreink lesznek.

Tovább

Viszlát, kétharmad vagy viszlát, Fidesz?

Mióta a Viszlát, kétharmad! elindult, és előálltunk a választók összefogását célzó javaslatunkkal (vagyis arra buzdítunk minden nem kormánypárti választót, hogy listán adja a voksát a neki legszimpatikusabb pártra, egyéniben viszont szavazzon az esélyesebb ellenzéki jelöltre), két kérdést szoktunk rendszeresen megkapni. Az egyik, hogy mégis honnan tudhatja az ember, ki a választókerületében a legesélyesebb ellenzéki jelölt; a másik, hogy miért a kétharmadnak mondanánk búcsút, és miért nem a Fidesz megbuktatását tűzzük a zászlónkra. Az első kérdéssel sokat fogunk még foglalkozni, hiszen ez a 2018-as választás egyik kulcskérdése. Most viszont a másodikra igyekszünk minél egyértelműbb választ adni.

Tovább

Milyen összefogás kell 2018-ban?

A 2018-as választás alapképlete meglehetősen egyszerű. Ha az ellenzék megosztott, akkor a Fidesz nemcsak a pártlistán fog az első helyen befutni, hanem az egyéni választókerületek többségét is el fogja vinni. Ebben az esetben az egyetlen nyitott kérdés a győzelmének mértéke lesz: az, hogy egyszerű többséggel fog-e nyerni, vagy ismét kétharmadot tud szerezni. Az ellenzék pedig, mint látjuk, megosztott. Nem csoda hát, hogy egyre többen felismerik: ellenzéki együttműködés híján nincs esély a Fidesz megállítására, de még a fideszes kétharmad megállítására sem. Az viszont korántsem ennyire egyértelmű, pontosan milyennek is kellene lennie ennek az együttműködésnek. Az ellenzéki összefogásnak ugyanis több változata is elképzelhető; ezek közül vizsgálunk meg most hármat, hogy ezáltal is további érvekkel szolgáljunk az általunk javasolt megoldás mellett.

Tovább

A vidék, a baloldal és a Jobbik

A politika egészen más fénytörésbe kerül, ha nem fővárosi szemmel nézzük. És tegyük hozzá: a baloldal helyzete is egészen más fénytörésbe kerül. Amikor a különböző kisebb-nagyobb baloldali pártok képviselői arról győzködik egymást, hogy mennyire fontos az összefogás, ez alatt jellemzően baloldali összefogást értenek. Ennek Budapesten valóban nagy jelentősége lenne: ahogy az előző bejegyzésben is írtuk, az ellenzék számára amúgy nyerhető fővárosi választókerületekben a kisebb pártok önálló indulása a Fidesz jelöltjeinek kedvez. Azonban hiába jönne létre akár teljes baloldali összefogás – beleértve ebbe az LMP-t és a Momentumot is –, Budapesten kívül ez vajmi keveset érne. A vidéki körzetekben ugyanis nem attól kell tartani, hogy az elsősorban a fővárosban aktív kis pártok fogják elhalászni egymás elől a szavazókat. Hanem a helyben legerősebb baloldali jelölt és a Jobbik, hogy aztán a fideszes induló fusson be nevető harmadikként.

Tovább

Elveszíteni Budapestet

Budapest mindig is másként szavazott, mint az ország többi része. 2002-ben jórészt a fővárosi szavazatokon úszott el a Fidesz újrázása; 2010-ben itt volt az a két egyéni választókerület, ahol baloldali jelölteknek sikerült győzniük; 2014-ben pedig az ellenzék által megnyert tíz körzetből mindössze kettő volt vidéki, a többi, vagyis nyolc pedig budapesti. Arra, hogy ma a főváros választásokat döntsön el, viszonylag kicsi az esély. A fentiek ismeretében azonban nyilvánvaló, hogy az újabb fideszes kétharmad megállítása szempontjából kiemelt szerep jut Budapestnek.

Tovább

Vidd hírét: az állampolgárok kampánya

A 2018-as választás egyáltalán nem tekinthető lefutottnak. Még ha az országos listán első helyen végez is a Fidesz – amire jelenleg meglehetősen nagy az esély –, akkor is nyitott kérdés, mekkora többséggel fog győzni. Ez ugyanis az egyéni választókerületekben fog eldőlni, és hogy ott mi történik, annak a tétje hatalmas. Ettől függ, hogy 2010 és 2014 után ismét kétharmaddal győz-e a Fidesz, vagy épp ellenkezőleg: esetleg önállóan még kormányt sem lesz képes alakítani. Ha a pártokon múlik, egyre nagyobb az esély az újabb kétharmadra. Mi, választók viszont közösen tehetünk az ellen, hogy a lehető legrosszabb forgatókönyv érvényesüljön. Ennek a receptjét vázoltuk az eddigiekben, de ha azt akarjuk, hogy a recept a gyakorlatban is működjön, akkor hírét kell vinnünk. És ha tetszik, ha nem: ezt senki sem csinálja meg helyettünk. Nekünk kell hírét vinnünk.

Tovább

Tíz kérdés a taktikai szavazásról

Az előző bejegyzésben azzal foglalkoztunk, hogyan akadályozható meg 2018-ban a Fidesz újabb kétharmados győzelme. Tudjuk, hogy egy poszt nem csinál nyarat, és az általunk vázolt megoldással kapcsolatban számos kérdés felmerülhet, amelyek egy részét meg is kaptuk a kommentekben, illetve a Facebookon. Egy rövid összefoglalót követően ezekre a kérdésekre és észrevételekre igyekszünk most válaszolni, a teljesség igénye nélkül, a jobb megértés érdekében.

Tovább

A választók összefogása: így állítható meg 2018-ban a kétharmad

A 2018-as választást minden valószínűség szerint a Fidesz fogja nyerni. S ha ez így lesz, annak elsődleges oka az ellenzék megosztottsága lesz. Támogatottságukat tekintve az ellenzéki pártoknak külön-külön nincs reális esélyük a kormányváltásra, a teljes ellenzéki összefogásnak viszont szintén nincs semmi realitása. Úgy tűnik tehát, hogy a valódi kérdés nem az, győzni fog-e a Fidesz, hanem hogy mekkora lesz a győzelmének a mértéke. S a jelenlegi választási rendszerben a kormánypártnak komoly esélye van arra, hogy ismét kétharmados többséget szerezzen. A nem kormánypárti szavazók számára kétségkívül ez a lehető legrosszabb végkifejlet, hiszen így végképp semmi sem állhat a Fidesz erőpolitikájának útjába. A kétharmad azonban megállítható, csakhogy ehhez is összefogásra van szükség: a választók összefogására. Ezúttal hosszabb bejegyzés következik, de mindenkinek érdemes velünk tartania, aki tudni szeretné, mi áll vagy bukik a szavazatán.

Tovább

Hogyan szerzett a Fidesz 2014-ben kétharmadot?

Mielőtt rátérnénk arra, hogyan állíthatjuk meg közösen 2018-ban a kétharmadot, idézzük fel, pontosan miért is lett 2014-ben kétharmados többsége a Fidesznek. Látszólag száraz választási matematika következik, mégis érdemes velünk tartani, és nem csupán azért, mert a lehető legkevesebb számmal igyekszünk letudni az egészet. Hanem mert egyrészt eleve izgalmas politikai kérdésről van szó, másrészt mert ebben rejlik a megoldóképlete annak, miként tudunk választóként érdemben tenni a Fidesz újabb kétharmada ellen.

Tovább