A hódmezővásárhelyi áttörés óta sok minden megváltozott. Míg előtte elsősorban csak állampolgári kezdeményezések képviselték a taktikai szavazás ügyét, addig ma már a nyilvánosság jelentős része ezzel foglalkozik. S míg korábban – a jelöltállítás és a választási kampány kezdete előtt érthető módon – kevés információ volt az esélyes ellenzéki jelöltekről, most már mintha túl sok is lenne. Megjelentek az úgynevezett esélyes-listák (a mi szóhasználatunkban: ajánlások), és vannak, akik attól tartanak, hogy a számos közkézen forgó névsor összezavarja a választókat. Sorra jelennek meg cikkek és nyilatkozatok az eltérésekről, miközben azzal kevesen foglalkoznak, milyen arányú az egybeesés a különböző megfontolásokra épülő ajánlások között. Éppen ezért érdemes egy kicsit rendet tenni a kérdésben, és új szemmel tekinteni az esélyes-listákra.

Mielőtt belekezdenénk, nem hallgatjuk el, hogy a Viszlát Kétharmad Mozgalom a Márki-Zay Péter és civil szereplők által kiadott ajánlást támogatja (rendszervaltas2018.hu). Ez a lista 53 névvel indult, és folyamatosan bővül 106-ig. Szintén mind a 106 választókerületről nyilatkozik a taktikaiszavazas.hu és az Iránytű Intézet által készített kireszavazzunk.hu. A Republikon Intézet csak az általa nyerhetőnek tekintett körzetekkel foglalkozik, és egyelőre így tesz a V18 csoport által kiadott ajánlás is. Ide szokás még sorolni a Közös Ország Mozgalom (KOM) által készíttetett választókerületi közvélemény-kutatásokat is, de maga a KOM nem ad ajánlást, míg a méréseikre többen támaszkodnak.

Mit mondhatunk tehát az esélyes-listákról?  

1. Nagy az átfedés a különböző ajánlások között. Pontos kimutatást ugyan nem készítettünk, de így is kijelenthetjük, hogy meglehetősen nagy arányú egybeesés mutatkozik a közkézen forgó listák között, különösen az ellenzék számára legfontosabb, nyerhetőnek tartott körzetekben. Vagyis jó pár olyan választókerület van, ahol a több listát egybevető szavazók egyértelmű megerősítést kapnak, amennyiben arra kíváncsiak, ki ott az esélyes ellenzéki jelölt. (Zárójeles megjegyzés: a rendszervaltas2018.hu 25-ből 24 helyen ugyanazt mondja, mint a V18 listája, egy esetben pedig a még folyamatban lévő KOM-mérésre vár. Ami pedig a taktikaiszavazas.hu-nál és a kireszavazzunk.hu-nál egybeesik, ott többnyire a rendszervaltas2018.hu is arra az eredményre jut.)

2. Az egybeesések oka: sok helyen tudni lehet, ki az esélyes ellenzéki jelölt. Bármennyire triviálisan hangzik is, ezt mégis érdemes hangsúlyozni. A „listakészítők” ugyanis gyakran megkapják, hogy amit csinálnak, az nem leképezi, hanem konstruálja a (politikai) valóságot. Ebben van is valami, de az, hogy több különböző módszertani elképzeléseken és feltételezhető politikai érdekeken alapuló lista egybeesik, annak köszönhető, hogy számos helyen igenis elég jó tudással rendelkezünk arról, ki a Fidesz esélyes kihívója. Nem kérdés ez például számos budapesti MSZP-s jelöltnél, ahogy szintén nem véletlenül adja szinte mindenki egész Heves megyét a Jobbiknak vagy Pest megye 2. választókerületét az LMP-s Szél Bernadettnek.

3. Nem kell megijedni az eltérésektől. Ha az ajánlások nem egyeznek, annak több oka is lehet. Akár az, hogy az adott körzetben nem egyértelmű, ki az esélyesebb jelölt, akár az, hogy a készítők eltérő szempontokat vettek figyelembe a döntésnél. Itt a választó többféleképpen járhat el. Egyrészt dönthet aszerint, melyik ajánlást tartja hitelesebbnek (mennyire tartja például elfogultnak a politikai oldalakhoz kötődő intézeteket, vagy mennyire tartja szakmailag megalapozottnak az „állampolgári” ajánlásokat). Másrészt dönthet úgy, hogy tovább tájékozódik a saját választókerületében, figyeli a sajtó híradásait, és ez alapján szavaz majd áprilisban. Fontos azonban megjegyezni, hogy a széttartó ajánlások is segítséget jelentenek abban, egyáltalán kik azok az ellenzéki jelöltek, akik közül ki kell választani az esélyest, amennyiben valaki rá szeretne szavazni.

4. Érdemes a „nem esélyes esélyesekre” is szavazni. Az alapvető vitakérdések egyike, hogy indokolt-e 106 helyen kihirdetni a legesélyesebb kihívót, ha ennyi helyen úgysem győzhet az ellenzék. A 106-os ajánlást adó személyek, illetve szervezetek – legalábbis a rendszervaltas2018.hu készítői biztosan – két érvből indulnak ki. Az egyik, hogy Hódmezővásárhely óta jóval nagyvonalúbban gondolkodhatunk arról, melyek az ellenzék számára nyerhető körzetek, hiszen ott sem mondta meg előre senki, hogy Márki-Zay Péter győzhet (ennek az ellenkezőjét annál többen állították). A másik érv, hogy a fideszes jelölt győzelme esetén is hasznos, ha az ellenzéki szavazatok egy jelölt mellett koncentrálódnak. Ezzel ugyanis csökkenthető az úgynevezett győzteskompenzáció mértéke, vagyis kevesebb, az első és a második helyezett jelölt különbsége után járó töredékszavazat kerül a Fidesz listájára. Ha ez országos szinten érvényesül, annak a hatása akár mandátumokban is mérhető.

5. Az ajánlások valóban csak ajánlások. Az esélyes-listák megjelenése természetesen nem jelenti azt, hogy innentől minden kormányváltást akaró választónak kötelessége eszerint szavazni. A Viszlát Kétharmad Mozgalom október óta hangsúlyozza, miért indokolt pártlistán a szívünk szerint, míg egyéniben az eszünk szerint (vagyis taktikailag) leadni a voksunkat. De teljesen megértjük, ha valaki mindezt figyelembe véve sem képes egy adott párt – például a Jobbik vagy akár a DK – jelöltjére szavazni, ha úgy hozza a sors, hogy az ő körzetében az a legesélyesebb. Az ajánlásokra ezért érdemes úgy tekinteni, mint amelyek azoknak a szavazóknak szólnak, akiknek a számára elsődleges prioritás a Fidesz megbuktatása, illetve hatalmának korlátozása. Teljesen elfogadható, hogy vannak, akik nem ebből indulnak ki, hanem például egyéniben is a kedvenc pártjukat támogatnák töredékszavazatokkal. Azt azonban nekik is fel kell mérniük, hogy ezzel a jelenlegi választási rendszerben valóban csak az adott pártot segítik, és nem a kormányváltás ügyét. Azt azonban, hogy kinek mi a fontosabb, mindenkinek magának kell eldöntenie, és ezt tiszteletben kell tartani.

Végezetül érdemes megemlíteni, hogy az esélyes-listák megjelenése minden esetleges kérdés vagy probléma ellenére alapvetően mozgósító erejű. Hiszen azok a választók, akik mindeddig az ellenzéki pártok tervszerű együttműködésében bíztak, most már ennek híján is értelmét láthatják annak, hogy április 8-án elmenjenek szavazni, és az esélyesnek vélt ellenzéki jelöltekre adják a voksukat. Hódmezővásárhely óta tudjuk, hogy az ellenzéki győzelem kulcsa a magas részvétel, ami ha meglesz, várhatóan kompenzálni fogja az eltérő listák miatt egy-két körzetben előforduló ellenzéki „szétszavazást”. Ami jó hír az ellenzéknek, és annál kevésbé a Fidesznek.

Jó reggelt, Magyarország! Viszlát, kétharmad!

(Fotó: Azonnali)

Kövess bennünket a Facebookon is, ott sokkal több tartalmat találsz! Katt ide!