A 2018-as választás alapképlete meglehetősen egyszerű. Ha az ellenzék megosztott, akkor a Fidesz nemcsak a pártlistán fog az első helyen befutni, hanem az egyéni választókerületek többségét is el fogja vinni. Ebben az esetben az egyetlen nyitott kérdés a győzelmének mértéke lesz: az, hogy egyszerű többséggel fog-e nyerni, vagy ismét kétharmadot tud szerezni. Az ellenzék pedig, mint látjuk, megosztott. Nem csoda hát, hogy egyre többen felismerik: ellenzéki együttműködés híján nincs esély a Fidesz megállítására, de még a fideszes kétharmad megállítására sem. Az viszont korántsem ennyire egyértelmű, pontosan milyennek is kellene lennie ennek az együttműködésnek. Az ellenzéki összefogásnak ugyanis több változata is elképzelhető; ezek közül vizsgálunk meg most hármat, hogy ezáltal is további érvekkel szolgáljunk az általunk javasolt megoldás mellett.
1. Az ellenzéki pártok összefogása. Ez a legkézenfekvőbb lehetőség, de a realitása igen csekély. A jelek szerint a baloldali-liberális térfélhez sorolt pártok koordinált indulása sem fog megvalósulni, amit jól mutat a Juhász Péter kontra Fekete-Győr András ügy, vagyis hogy az Együtt és a Momentum elnöke várhatóan egymás ellen fog indulni az V. kerületben. De ha létrejönne is az összbaloldali együttműködés, még mindig ott van a Jobbik, amely vidéken egyre inkább megkerülhetetlen, és amelynek nem érdeke a baloldallal való közösködés (ahogy persze a baloldalnak sem a Jobbikkal). Ráadásul a választási matematika a gyakorlatban egyáltalán nem olyan tiszta „tudomány”, mint elméletben: bármennyit hozna is a totális ellenzéki összefogás, egészen biztos, hogy közben jócskán vinne is. Mind a baloldalnak, mind a Jobbiknak vannak olyan szavazói, akiket az ellenkező pólussal való formális együttműködés vagy a passzivitás irányába tolna (inkább a baloldaliakat), vagy akár egyenesen a Fidesz irányába (inkább a jobbikosokat).
2. Egy ellenzéki „összefogás” indulása az ellenzéki pártok helyett. Karácsony Gergely vetette fel elsőként még az előző ciklusban, hogy a Fideszt egy „technikai koalíciónak” kellene legyőznie, amely ezt követően átalakítaná a mostani kormányra szabott közjogi rendszert (majd ezek után új választást tartanának az új szabályok szerint, amelyen a pártok már külön indulnának). Ez a javaslat bizonyos értelemben megelőzte a korát, mert 2014-ben vált teljesen nyilvánvalóvá, mennyire bebetonozza a Fideszt a hatalomba az ellenzék megosztottsága. 2018-hoz közeledve egyre több hasonló javaslat lát napvilágot, amelyek szerint az ellenzéki pártoknak háttérbe kellene vonulniuk: vagy egy választási pártnak kellene átadniuk a helyüket, vagy a jelöltjeik indításáról kellene lemondaniuk, hogy minden választókerületben egy közös „rendszerbontó” jelölt induljon. Elméletben ez logikusan hangzik, de a gyakorlatban nem könnyű elképzelni, hogy azok a pártok, amelyek a koordinált jelöltállításig sem képesek eljutni, miért adnák fel hirtelen önmagukat és a saját érdekeiket az összellenzéki érdek szolgálatában. Ráadásul ezért csak részben hibáztathatók, hiszen gondoljunk bele, mi történne, ha mégsem győz a technikai koalíció. Akkor kik és milyen színekben ülnének 2018-tól a parlamentben, és hogyan folytatnák az ellenzéki munkát? Persze ez a javaslat eleve abból indul ki, hogy Magyarországon az ellenzéki tevékenység ellehetetlenült, de éppen a megvalósulása esetén válhatna könnyen egyfajta önbeteljesítő jóslattá.
3. A választók összefogása. Az általunk tett javaslat, amelyet itt fejtettünk ki részletesebben, abból indul ki, hogy az ellenzéki pártoknak nem érdekük a formális összefogás (és voltaképpen mindegy, hogy ez miért nem érdekük). Egy választáshoz azonban nemcsak pártok kellenek, hanem választók is, és előállhat olyan helyzet, amikor a választók érdeke felülírja a pártok érdekeit. 2018-ban pedig minden korábbinál közelebb vagyunk ahhoz, hogy ilyen helyzet álljon elő. Már csak azért is, mert a jelenlegi választási rendszerben nincs második forduló, így a 2014-es választás tanulságaiból okulva nekünk, választóknak kell megvalósítanunk a magunk „második fordulóját”. Ezért javasoljuk azt, hogy listán mindenki szavazzon arra a pártra, amelyik számára a legszimpatikusabb – vagy a legkevésbé taszító –, egyéniben viszont voksoljon a legerősebb, legesélyesebb ellenzéki jelöltre. Ez a stratégia vezetne a választók összefogásához: minél többen írjuk felül a pártok érdekeit azzal, hogy a helyi fideszes jelölt legyőzése érdekében a legesélyesebb ellenzéki jelöltre szavazunk, annál több körzetet vehetünk vissza a Fidesztől, ezzel érdemben korlátozva annak hatalmát.
Az utóbbi javaslat kétségtelen előnye, hogy nem vár el többet a pártoktól, mint amennyit azok nyújtani képesek. Azt remélni, hogy az MSZP, a DK, az Együtt, a PM, a Jobbik, az LMP és a Momentum egyszerre mond le a saját érdekeiről, hogy önként betagozódjon a Nagy Ellenzéki Együttműködésbe, egészen irreális várakozás; ennyi erővel azt is remélhetjük, hogy a Fidesz egyszer csak önként lemond a hatalmáról, és összpárti egyeztetésekbe kezd az új választási rendszerről. Persze a remény hal meg utoljára, de amennyiben a Nagy Ellenzéki Együttműködés mégsem valósul meg – sőt még csak az összellenzéki koordinált jelöltállítás sem –, arra az esetre sem árt, ha van biztos stratégiánk. Ha pedig az egyéni körzetekben egynél több ellenzéki jelölt lesz, akkor választóként csak akkor tudunk biztosra menni, ha közülük a legesélyesebbre adjuk a szavazatunkat.
Ellenvetésként felmerülhet azonban, hogy a javaslatunk túl sokat vár el a választóktól. Egyrészt azt, hogy tegyék félre az ellenérzéseiket bizonyos pártokkal szemben; másrészt azt, hogy többé-kevésbé megbízható tudással rendelkezzenek arról, kik a legesélyesebb helyi jelöltek. Mindkét felvetés jogos, de a probléma nem kezelhetetlen. Biztosan vannak olyan választók, akik nem lennének képesek az MSZP, a DK vagy éppen a Jobbik jelöltjére átszavazni. De a stratégia működéséhez nincs szükség arra, hogy minden egyes választó így járjon el. Természetesen minél többen voksolunk eszerint 2018-ban, annál nagyobb az esély egy-egy választókerület átbillentésére. 2014-ben kiderült, hogy minden szavazat számít, hiszen pár száz vagy akár pár tucat voks is dönthet egy körzet sorsáról. De mindebből az is következik, hogy egy-egy szorosabb körzetben akár pár száz vagy pár tucat tudatos szavazó is képes lehet átfordítani az eredményt az ellenzék javára.
Ami a másik ellenvetést illeti: valóban nem könnyű megmondani, kik lesznek az esélyesebb ellenzéki jelöltek, különösen úgy, hogy még a jelöltek névsorát sem ismerjük. Ha az utóbbi véglegessé válik, akkor a dolgunk is könnyebb lesz valamivel. Lesznek majd ugyanis olyan körzetek, ahol ez nagy biztonsággal megmondható. Mint a veszprémi és a tapolcai időközi választás is megmutatta, a választók képesek igen jól érzékelni, hogy ki az erősebb helyi jelölt. Persze lesznek olyan körzetek is, ahol ez nem lesz ennyire egyértelmű; ilyen lehet például a már említett V. kerület, ahogy lesznek olyan vidéki körzetek is, ahol fej fej mellett áll majd a baloldal és a Jobbik. Hogyan segíthetünk érdemben azoknak, akik ezekben a körzetekben tennének a Fidesz túlhatalma ellen?
A válasz egyszerű: erősebbé kell válnunk. A közösségi médiában zajló építkezésünk után el kell jutnunk a mainstream médiába, hogy minél több szó essen a taktikai szavazásról mint az ellenzéki összefogás egyik lehetséges módjáról. Minél többeket be kell vonnunk ebbe a párbeszéde, hogy minél több információnk lehessen az egyes körzetek erőviszonyairól. Meg kell győznünk a Fidesztől független szakértőket, politikai elemzőket, hogy ez lesz a 2018-as választás egyik legfontosabb kérdése, ezért nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy ne foglalkozzanak vele. El kell érnünk, hogy megkerülhetetlenné váljon a kérdés: kik azok a jelöltek, akikre a nem kormánypárti választóknak a 106 választókerületben érdemes szavazniuk?
Ez nem kis feladat, közösen azonban ezt is elérhetjük. Ahogy csak közösen tehetünk az ellen, hogy 2018-ban megint mindent vigyen a Fidesz. Jó reggelt, Magyarország! Viszlát, kétharmad!
(Fotó: Index - baloldali-liberális politikusok az Agorán: ez az összefogás kevés lesz)
Ha szívesen segítenéd a munkánkat, itt olvashatsz bővebben arról, hogyan tudod ezt megtenni. A Facebook-oldalunkat pedig itt tudod követni.